Hogyan mondjam el? - A gyermekek halálképe

2014/10/25. - írta: EverRIP

gyermekekhalálképe3.jpgA gyászszertartások általánosak az emberi kultúrában. Az elkerülhetetlen vég mindig megérkezik, s az idők során, évezredek óta minden közösségnél kialakult, hogy miként tisztelhetik a halottat, mi a gyász módja. A hagyomány napjainkban sincs másképpen, ugyanakkor a felnőttek gyakran nem számolnak a gyerekek sajátos halálképével, nem veszik figyelembe, hogy éppen hol tartanak a világgal és a halállal való megismerkedési folyamatban.

Nem lehetnek tabuk!

Minthogy a téma alapvetően tabu, nehéz hiteles segítséget találni, a kétségbeesett szülő pedig gyakran annyira elmélyül a saját gyászában, hogy gyermeke aktuális befogadókészségének felmérésére nincs kapacitása, amikor szót kellene ejteni a történtekről. Arról nem is beszélve, hogy szeretjük védeni a gyermekeket mindentől, ami fájdalmas, a „máshová költözött”, „elment”, „elutazott” terminusok kevésbé tűnnek végletesnek, s annak érzetét keltjük gyakran, hogy a veszteség nem is annyira pótolhatatlan. Ha nincs veszteség, nincs gyász sem, amiképpen nincs fájdalom, önvád és szorongás. Csakhogy muszáj végigmenni ezeken a folyamatokon ahhoz, hogy egészségesen lehessen élni egy feldolgozott halálélmény után.

A gyerekek amúgy is nagyon érzékenyek minden körülöttük történő dologra. A feszültséget és a félelmet mindenképpen kiérzik a környezet magatartásából, s a titok falat von a szülő és gyerek közé, hiszen a gyerek öntudatlanul is védi a szülőt, aki nagyon rossz állapotban van. Pedig mindennél nagyobb szükség lenne arra, hogy támogatni tudjuk ilyenkor a gyereket.

Nehéz megtalálni az egyensúlyt, a felnőtt nem akar hazudni, de védeni szeretné a kicsit a túl nagy fájdalomtól. Gyakran érezhető az is, hogy nem vagyunk biztosak benne, hogy egyáltalán fel tudná fogni a halál tényét.

Ahhoz, hogy megfelelően állhassunk a gyerek mellé, tudnunk kell, hol tart a fejlődésben.

gyermekekhalálképe4.jpg

A legkisebbek gyásza

Polcz Alaine szerint már a hat hónapos baba is érzékeli, megéli a gyászt, romolhat az étvágya, kevesebbet mozoghat, alvása nyugtalanná válhat. A totyogó kicsik is érzik, de nem értik a halált. Nincs halálfogalmuk és ezért halálfélelmük sem, de átragad rájuk a környezetükben élő felnőttek szomorúsága. Saját félelmük még szeparációs félelem, az anyától való távollét, elszakadás válthatja ki. Náluk is szomatizált módon, viselkedéses mintákban jelenhet meg a fájdalom és szorongás: fáj a hasuk, visszautasítják az ételt, kedvetlenek, elutasítóak.

A mindenható felnőtt képe

Négyéves korban jelenik meg a halál fogalma, és csak nagyon lassan alakul ki a megértése. Az óvodás gyermek úgy képzeli, a halál egy hosszú ideig tartó álom, amiből egyszer felébredünk. Ezt a visszatérést várják is, készülnek is rá, dühösek lesznek, mikor nem következik be. Tudatilag felfogják a halál tényét, érzelmileg azonban nem képesek még a veszteség elfogadására. Jellemző a mágikus gondolkodás, ezért gyakran felelősnek is érzik magukat. A bekövetkezett halált gyakran saját ártó gondolataik, rosszaságuk eredményének tekintik. Ebből hihetetlenül mély, titkolt bűntudat következhet, amivel feltétlenül foglalkozni kell.

Ugyanez a mágikus világkép teszi lehetővé, hogy a halált visszafordíthatónak tekintsék. A felnőtteket sokszor mindenhatónak gondolják, nem is értik, miért szomorkodnak ahelyett, hogy visszavarázsolnák az elveszítettet. Ahogy számukra a kő és a levél is él, gondolkodik, cselekszik, akképpen a halott is. Fontos kérdés, hogy nem éhes-e, fázik-e a föld alatt, vagy tudja-e, hogy róla beszélgetnek.

A véglegesség fogalma

gyermekekhalálképe1.jpgHat éves kor körül kezdik felfogni a halál visszafordíthatatlanságát. Úgy gondolják, a halál csak az öregeket fenyegeti, de nem érzik még az idő fogalmát, félhetnek attól, hogy szeretett szüleik hirtelen megöregszenek és meghalnak. Ez a gondolat elviselhetetlen számukra. Kicsit később, kisiskolás korukban megértik, hogy bizonyos betegségek is gyógyíthatatlanok, elkezdi őket foglalkoztatni a meghalás, mint jelenség, hogy mi történik a testtel, tudattal, lélekkel. Félnek tőle, de remélik, hogy szeretteikre és rájuk nem vonatkozik majd sosem.

Halálfélelem

Nyolc-kilenc éves kor körül kiterjesztik a halál fogalmát minden élőre, így magukra is, ezzel megjelenik a halálfélelem. A gyász ebben a korban iskolai eredmények romlásában, agresszióban, szorongásban, felnőttől való függőségben jelenhet meg.

A felső tagozatosok már elfogadják, hogy az élet mulandó, a halál pedig nem büntetés. Reális, gyakorlatias kérdéseik vannak, milyen az életfunkciók leállása és hasonlók.

A felnőtté válás peremén

A serdülők gyásza már olyan, mint a felnőtteké. Visszahúzódnak, egymásban keresnek vigaszt. De érzékenyebbek, mint a felnőttek, a halál, a gyász nagy kockázatot jelenthet számukra. A depressziós, szorongó, devianciára hajlamos serdülők különösen erős érzelmi támogatást igényelnek.

Minden időszakban fontos, hogy hitelesen álljunk a gyermek elé, és ne titkoljuk a fájdalmunkat! Ugyanakkor csak annyit és olyan módon beszéljünk a témáról, amennyire és ahogyan a gyerek nyitottsága megengedi azt. Szerencsére a kicsik nagyon jók abban, hogy ezt érzékeltessék a felnőttekkel, csak figyelni kell rájuk.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://engeddel.blog.hu/api/trackback/id/tr416829455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egysmás 2014.10.26. 15:17:57

Micsoda ateista-materialista NER-rel inkompatibilis, az iskolai elvárásokkal szembemenő álláspont ez?
A hittanon nem ezt tanítják!
Legyetek szívesek NEM ÖSSZEZAVARNI a gyereket!
Holnap meg majd azt magyarázzátok neki, hat meg három az tíz.
Meg, hogy lopni kell meg hazudni.
Ahogy ti szoktatok.

Rohadt libsikomcsik vagytok!
Méghogy végleges a halál???!
És a Feltámadás, az smafu?
Jézus nektek csak egy zombi?

Az ilyenektől kell megtisztítani a nemzetet, hogy az újra egészséges legyen!

A halál nem büntetés? Ez is csak egy ideológia, a halálbüntetésellenességeskedéseitekért, szándékos hazugságaitokért szembesíteni kéne titeket a dologgal.

szép új világ... 2014.10.26. 16:48:14

fontos cikk. alaposabban is kellene foglalozni vele

exterminador 2014.10.26. 17:26:17

És mint mindig, minden évben pontosan EGYSZER, Mindenszentek körül megint előkerül a téma.

Silence35 2014.10.26. 17:36:50

A gyerekeken bukik meg az Isten.

polip888 2014.10.26. 18:27:17

@Silence35: Szerintem, ezt nagyon eltaláltad...