Legyen ünnep! - Megfakult fénnyel az ünnepi hangulatban

2014/12/17. - írta: Független Én

fenyo_vizcseppekkel.jpgA december mindenképpen más, mint a többi hónap, hiszen ez a hónap hivatalosan is a szeretet, a gondoskodás időszaka. Ilyenkor nem önmagunkra, hanem inkább kifelé és egymásra figyelünk. Ahogy lassan közeledik a Szeretet Ünnepe, úgy öltöztetjük a szívünket is közösen díszbe. Egyszerre várjuk a csodát, lessük egymás kívánságát, adakozunk, gyakrabban öleljük át egymást és jobban örülünk egymásnak, amikor összefutunk az utcán. Egymást érik az összejövetelek, ahonnan senki sem hiányozhat.

 

A fájdalom árnyékában

 

Nehéz átvészelni ezt az időszakot a gyászolóknak. Ilyenkor ünnepeljük az életet, az összetartozást, a szeretteinket. Hálát adunk a szeretteinkért, azért is, hogy szeretnek bennünket. Adunk, hogy kifejezzük a szeretetünket. De ha nincs már kinek adni, még fájdalmasabb és intenzívebb a gyász. Sötétebb lesz a bennünk hagyott űr, felerősödik a hátramaradt hiányérzet, és kérlelhetetlenül megjelenik a magány. Nehéz olyankor ünnepelni, ha úgy érezzük egy részünk elveszett. Nehéz hálát adni az életért, ha úgy érezzük, hogy az élet értelmetlenül rövid vagy megmagyarázhatatlanul kegyetlen hozzánk. Sokan elmenekülnének valahogy az ünnepek elől, hogy ne kelljen szembesülniük a hatalmas szakadékkal, mely a vidám életigenlés és a veszteség okozta fájdalom között tátong. Elbújni egy sötét szobában, átaludni ezeket a napokat, eltűnni a világ elől. Jó lenne, ám ez nem biztos, hogy kivitelezhető. Hiszen az élők számítanak ránk. Nem hagynak minket magunkra. Segíteni akarnak, körülöttünk lenni. Csendesen, szelíden bevonni minket az ünnepi forgatagba. Hiszen még mi magunk is élünk.

 

Ünneplés és gyász

 

Érdemes végiggondolni tehát, hogy milyen stratégiák lehetnek segítségünkre az elkövetkező hetekben. Sajnos, nincsenek bevált receptek. Mindenkinek más jelentheti a mankót ebben az időszakban, noha néhány gondolat talán segíthet könnyebben átvészelni ezt az időszakot.

 

Ne tagadd meg a gyászod!

 

Ami mindenképpen fontos ilyenkor, hogy ne próbáljuk erővel elfelejteni az elhunytat, megtagadni a gyászunkat. Aki elment, annak akkor is része van a családunkban, ha fizikai valójában már nincs velünk. Itt volt, velünk volt, része volt az életünknek, nyomott hagyott bennünk, hozzánk tartozott. Ha megpróbálunk úgy tenni, mintha nem történt volna meg a haláleset, mintha soha nem élt volna a szerettünk, ha görcsösen próbáljuk nem említeni a nevét sem, ha mélyen hallgatunk a veszteségről, a hiány és a szomorúság még ordítóbb lesz bennünk.

 

A szokások gyógyító ereje

 

Fontos megemlékeznünk azokról, akik elmentek. Mindegy milyen formát választasz a megemlékezésnek, segíthet betölteni az űrt, amit az elhunyt hiánya hagyott. Ha úgy érzed szükségét, találd meg a módját, hogy az elhunyt most is helyet kapjon a megszokott családi hagyományokban. Ha úgy érzed szükségét, teremts új szokásokat az elkövetkező ünnepekre! Gyújts meg egy gyertyát, menj ki a temetőbe, süsd meg az elhunyt kedvenc süteményét, adakozz a nevében! Vidd el a kutyáját sétálni! Olvasd el a kedvenc könyvét! Ha elég erős vagy hozzá, írj neki egy levelet, amiben megköszönöd, hogy az életed része volt és mondd el mennyit jelentett, jelent neked! Mondj egy imát! Beszélgess hangosan az elhunyttal! Bármi, amit teszel, azzal az érzéssel fog eltölteni, hogy lélekben újra együtt vagytok. Ezek az apró gesztusok, melyek talán könnyekkel járnak, segíteni fognak a továbblépésben. Engedd az érzelmeidet szabadon áramolni, hogy idővel gyógyulhasson a lelked.

 

A szeretet ereje

 

Nagyon fontos, hogy ne maradj ilyenkor egyedül, különösen, ha még nagyon friss a veszteség. A szeretet ilyenkor a legjobb gyógymód. Engedd, hogy a szeretteid, barátaid, a szomszédok segítsenek neked! Engedd meg magadnak, hogy mások gondoskodjanak rólad! Nyújtsd ki a kezed, kérj segítséget, ha kell! Ilyen helyzetben nem mindenki meri felajánlani a társaságát, mert az emberek gyakran nem tudják mit kell mondani, hogyan kell viselkedni, hogyan tudnak segíteni neked. Kérd meg a legjobb barátodat, közvetlen családtagodat, hogy ne hagyjon egyedül az ünnepek alatt! Ha mégis elmész egy összejövetelre, legyen egy előkészített mondatod, hogyan búcsúzol el, ha már túlságosan megterhelő a vidámság és mások társasága. Szabadon dönthetsz arról, mikor távozol. Beszélj nyugodtan az érzéseidről, de próbálj nyitott maradni mások felé, hogy a szomorúságod ne uralhassa látványosan minden pillanatod! Adj helyet a gyászodnak, miközben megéled az ünnepet!

 

Az életed ereje

 

Meg kell értened, hogy az idő önmagában nem tud segíteni neked. Vedd kezedbe az irányítást, amennyire csak tudod, ne csak sodródj az eseményekkel! Talán ez a legnehezebb feladat ilyenkor. Ha képes vagy erre, segíteni fog neked abban, hogy észrevedd, te még mindig felelős vagy önmagadért és a döntéseidért. A te életed még nem ért véget. Neked az élők között a helyed! A legjobb, ha megpróbálod megtervezni a napjaidat, mikor hova mész és mit fogsz csinálni. Így lehetőséged van nemet mondani, időt hagyni magadnak, hogy felkészülj lélekben az eseményekre. Tedd ezt annak tudatában, hogy szabad vagy rugalmasan, bármikor megváltoztatni a döntéseidet. Ne töltsd csordulásig a naptáradat, a poharadat, a tányérodat! Próbálj szembe nézni a gyászoddal! Sajnos ezt a folyamatot nem lehet elkerülni, mámorban elfejteni, süteménnyel lenyelni. Hagyj időt önmagadnak az emlékezésre, a pihenésre, a megnyugvásra!

 

A gyászod védelmező ereje

 

Elengedhetetlen, hogy megértsd és elfogadd, hogy a gyászod csakis a tiéd. A te gyászod senki más gyászára sem hasonlít. Ilyenkor mindenki a maga módján próbál megnyugvást találni. Nincs olyan, hogy jól, vagy rosszul gyászol valaki az ünnepek alatt. Attól nem leszel rossz özvegy, barát, anyuka, ha elmosolyodsz, ha jóízűen elfogyasztasz egy süteményt, ha engeded, hogy az élők törődjenek veled. Ne szégyelld ha mérges leszel, elszomorodsz vagy dühös leszel! Azt sem ha zokogsz vagy jól esik egy ölelés. A gyász egy érzelmi hullámvasút, ami soha sem egyforma pályán halad. Fontos, hogy ne ragadj bele egyetlen érzelmi állapotba se, figyeld önmagad. Engedd, hogy feltörjön benned minden érzés, éld meg, értsd meg és engedd el! A veszteség elfogadásához idő kell. Nézz a gyászodra úgy, mint egy kérlelhetetlen útitársra, mintha egy tanító lenne, akit nem hívtál, de elküldeni sem tudod! Ne engedd, hogy a gyászod te legyél! Engedd, hogy elkísérjen, amíg szolgálja a lelked gyógyulását! Engedd, hogy fogja a kezed, amíg te el tudod engedni őt! Engedd, hogy a gyógyító társad legyen az ünnepek alatt is. Engedd, hogy lehessen ünnep a szívedben és az fent az Égben is.

 

 

andrealung139165ff.jpgSzerző: Lung Andrea
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát


Fontos! Az engeddel.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a www.everrip.com nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

 

Címkék: psziché
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://engeddel.blog.hu/api/trackback/id/tr636989199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.