Álmok és a gyász

2015/07/12. - írta: Független Én

alom02ford.jpgAmikor valakit elveszítünk, talán annak a felismerésnek a pillanata a legfájdalmasabb, hogy többé nem találkozhatunk vele. Elviselhetetlen és értelmetlen gondolat, melynek felfoghatatlan valósága jeges kézzel markolja meg a szívet.
Hiszen ha csak egyszer is, még egyszer utoljára muszáj találkoznunk! Elmondani, ami bent ragadt, elbúcsúzni, csak tudni, hogy most már nem fáj semmi, hogy jó helyen van, hogy nem szenvedett sokat. Hogy ha nem is jöhet vissza, legalább annyit tudjunk, hogy figyel és vigyáz ránk valahonnan. Még egyszer utoljára megölelni. Ha másképpen nem lehet, akkor az álmunkban legalább, ahol élet és halál is jár, ahol a dolgok csak úgy megtörténnek.

A gyász mélyen dolgozik bennünk, így valamilyen formában idővel meg fogja érinteni a legbensőbb énünk és a látható mindennapjaink legeldugottabb zugait is. Folyamatos gyógyító munkája nem szünetel a nap végén sem. Nem ér véget az ébren töltött órákkal, akkor is dolgozik bennünk, amikor alszunk. A lelkünk és a tudatunk sokszor képtelennek tűnik megbirkózni a veszteség miatt érzett stresszel, az erőteljesen megélt érzelmekkel, így az agyunk alvás közben próbálja meg feldolgozni a gyász traumáját és a testre gyakorolt hatását. Sikeresen kialakítani egy új életformát, megbékélni a visszafordíthatatlannal, megtanulni túlélni és igazodni az új életkörülményekhez, nem egyszerű feladat. Tudatos, racionális munka és a tudattalanban történő láthatatlan folyamatok eredménye. Keressük a válaszokat a miértekre, a hogyan továbbra. Keresünk valamilyen új értelmet az új életünkben, egy lehetőséget elmondani vagy megbocsátani. Előfordul, hogy a tragédiát követően rémálmaink vannak, újraéljük a veszteség traumáját, ha ott voltunk, amikor történt, esetleg erőszakos vagy hirtelen halált halt szerettünk. Olyan is előfordul, hogy bármennyire is szeretnéd, egyáltalán nem álmodsz a szeretteddel, vagy csak nagyon sokára. Vannak, akik az álmaikban valahogyan kapcsolatba kerülnek az elhunyttal. Talán csak látni vélik őt messziről, esetleg nem szól, csak mosolyog. Álmodhatjuk, hogy bármennyire is próbáljuk, nem érjük el. Lehet, lehetőséget kapunk hogy megöleljük a szerettünket álmunkban még egyszer, beszélhetünk vele, amitől átmenetileg megnyugszunk. Gyakran akkor kezdünk el álmodni először vagy újra az elhunyttal, ha valamilyen évfordulója közeleg, esetleg egy fontos személyes családi mérföldkőhöz érkezünk: egy esküvő, egy temetés, egy új kapcsolat vagy egy költözés. Az is lehet, hogy szaggatott, zaklatott az álom és nincs konkrét története, nincs benne a szerettünk, mégis valamiért nyomot hagy bennünk.

Álmok és érzések

Minden álom hordoz valamilyen üzenetet a gyászodról. Figyeld meg, hogy van-e valamilyen – esetleg visszatérő – momentum az álmaidban. Lehet ez valamilyen helyzet, helyszín vagy esetleg valamilyen tárgy, netán valamilyen cselekvés. Azért érdemes erre figyelni, mert elképzelhető, hogy az álmaid összekapcsolódnak, illetve olyan üzenetet hordoznak a számodra, mely segít téged a gyászfolyamatban. Ugyanez vonatkozik arra is, ha nem emlékszel az egész álomra, csak töredékek maradtak meg benned ébredés után. Annak ellenére, hogy ezek nem teljes cselekménysorozatok, nagyon sok információt hordozhatnak az érzéseidről, félelmeidről. Akkor is igaz ez, ha a szeretted nem jelent meg az álmodban, illetve nem emlékszel a találkozásra. Az érzések – melyeket az álmaid benned keltettek – rávilágítanak arra, hogy a gyászfolyamat melyik fázisát éled, és azt is megmutatják, mi a gyászod központi témája éppen. Nagyon sok függ attól, hogyan veszítettük el a szerettünket és mennyi ideje, illetve mi történik velünk mostanában, mellyel a gyász esetleg valamiért nem összeegyeztethető. Ha dühös vagy, vagy tehetetlen, akkor valószínűleg nem fogadtad még el a szeretted halálát, a veszteség még nagyon erősen él benned. Légy türelmes önmagaddal, öleld át a veszteséged! Sajnos, nem lehet meg nem történtté tenni, és idővel szembe kell nézni vele. Lehet ez egy jel arra vonatkozóan is, hogy keresed önmagadban a válaszokat, mit tehettél volna másképp, miben és hol hibáztál; hogy haragszol a sorsa, mert nem érted, miért pont veletek történt ez meg; illetve, lehet benned harag az elhunyt felé is, amiért elhagyott, itt hagyott téged. Ezek természetes érzések a gyászfolyamat lépéseiben, hiszen azok a dolgok, melyek úgy történnek velünk, hogy nem egyeztünk bele, mégis az egész életünkre hatnak, tehetetlen dühöt válthat ki belőlünk. Idővel a gyász bölcsen megtanítja, hogy senki sem élhet örökké haraggal a szívében. A gyász segít neked elengedni ezt a gondolatot, megnyugvást találni, megbocsátani önmagadnak és a másiknak is, ha kell.

Egy határtalanul őszinte világ

Az álmainkban szabadok vagyunk, egy olyan világ kalandorai, amit úgy teremtünk, hogy közben nem tudjuk kontrollálni. Nem tudjuk kontrollálni, nincs rá hatásunk igazából, nem tudjuk milyen világ vár ránk, miután álmodni kezdünk és ebből mire fogunk emlékezni, ha felébredünk. Az álmainkban kimondható, kimutatható, megélhető még az is, amit önmagunknak sem merünk bevallani. Az álmainkban letörünk korlátokat, nincs lehetetlen, nincsenek elvárások, mások miatt magunkra vett korlátok. Az álmaink nem ismernek lehetetlent. Oda visznek minket, ahol valamit meg kell látnunk, tanulnunk, ahol valamilyen érzést meg kell élnünk, hogy aztán sírva, kiabálva, nyugodtan vagy derűsen, reménnyel telve nézzünk reggel megint szembe az élettel. Amit bizony nekünk nem az álomban, hanem abban a valóságban kell élnünk, ahol a másik már nem lehet velünk. Akkor is álmodhatunk a gyászunkról, amikor az élet arra kér minket, hogy lépjünk tovább. Talán bánt, hogy édesapád hirtelen újranősül és dühös vagy, mert azt hiszed, túl gyorsan elfelejtette édesanyádat. Esetleg találkoztál vagy szexuális kapcsolatba kerültél valakivel, aki nagy hatással van rád, ami felzaklat. Esetleg szégyelled magad, mert annak ellenére, hogy tudod, őt nem lehet visszahozni, te még nem vagy biztos benne, hogy nem bántod meg ezzel az elvesztett szerelmed. Ha gyereket vársz, miután meghalt a babád, lehet benned félelem egy újabb veszteségtől. Esetleg szomorúan arra gondolsz, a másik babát nem lehet helyettesíteni.

Senki sem gyászol egyformán

Mindannyian máshogyan gyászolunk. Van, aki itt reked meg a folyamatban hosszabb ideig, mások egy másik szakaszban. A gyász során mindenki más valamit tanul meg önmagáról és a világról, hiszen mindenkinek valami más szerepet töltött be az elhunyt és más életfeladatokat kellett megoldaniuk együtt, egymással vagy a másik tükrében. Mivel az emberi kapcsolataink ritkán mentesek a nehézségektől, gyakran vannak kimondatlan, megoldatlan problémák, de komoly fájdalmat jelenthet az is, ha nagyon jó volt a kapcsolatunk és a veszteség túlságosan hirtelen következett be, vagy egy számunkra értelmetlen okból ért véget. Van, aki olyan űrt hagy maga után, melyet soha senki más nem lesz képes betölteni. Ha valaki meghal, a kapcsolatotok is meghal. Ezzel együtt a kapcsolatban rejlő jövőbeli lehetőségek is, mint a házasság, az unoka lehetősége, esetleg egy közös öregkor vagy egy konfliktus rendezése. Nem csak a szeretett személyt kell meggyászolnunk, hanem ezeket az elveszett vágyakat, reményeket és lehetőségeket is. Az álmaink segíthetnek, irányt mutathatnak, ha megpróbáljuk megérteni és elfogadni őket. Legyen hát könnyű az álom! Legyen csendesen megnyugtató, hogy lassan és észrevétlenül gyógyulhassunk a fájdalomból.

 

andrealung139165ff.jpgSzerző: Lung Andrea
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát


Fontos! Az engeddel.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a www.everrip.com nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

 

Címkék: gyakorlat
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://engeddel.blog.hu/api/trackback/id/tr767618976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.