Vigasztalható-e a vigasztalhatatlan?

2015/07/29. - írta: Független Én

alomkicsi.jpg"A szeretetnek felül kell tudnia írni a gyász taszító erejét. Ha ez nem sikerül, akkor a gyász utáni élet fogja felülírni a kapcsolatokat."

Szokták mondani, hogy egy haláleset nem megváltoztatja az embereket, hanem megmutatja az igazi arcukat. Ami aztán nagyon gyakran fellebbenti a fátylat arról is, igazából milyen a kapcsolatod egy adott személlyel. Nem minden kötelék állja ki a gyász próbáját. Ezért van az, hogy a halál nem csak a gyászolók életét rendezi át végérvényesen, de nagyon sokszor a hátramaradottak baráti, rokoni kapcsolatait is. Nem szükséges, hogy anyagi dolgok játszanak szerepet a kapcsolatok megromlásában, sokszor sokkal erőteljesebb érzelmi okok állnak a háttérben, melyek aztán a gyászidő elteltével sem fakulnak. Amikor valaki elmegy, nem gondolunk arra, hogy esetleg a gyászoló egyedül van a fájdalmával, mert meg sem fordul talán a fejünkben, hogy ez lehetséges. Sokszor nem akarunk ostobaságot mondani, ezért inkább nem mondunk semmit. Sokszor nem érezzük, hogy ott lenne a helyünk a másik mellett. Vagy ha igen, és még sem teszünk lépéseket, akkor idővel valószínűleg szembesülni fogunk a gyászoló csalódottságával. Mert az ilyet a gyászoló cserbenhagyásként élheti meg, még akkor is, ha neked nem ez volt a szándékod. Igazából senkitől sem lehet elvárni, hogy támasz legyen a nehéz időkben, hiszen ennek szívből jövő, belső indíttatásból született gesztusnak kell lennie. Ennek ellenére is a gyászolók sebzett lelke érzelmi kapcsolataikra alapozva várja a segítő, támogató megnyilvánulásokat. Hiszen ők azok, akikben bíznak, velük mernek sírni, nekik mernek megnyílni. Rájuk számítanak elsősorban, hogy felfogják őket ebben a törékeny állapotban. Sajnos sok gyászoló mondja el utána, hogy mennyire haragszik vagy dühös néhány emberre, hogy csalódott másokban, hogy úgy érzi, cserben hagyták, hogy nem hallgatták meg a fájdalmát azok, akiktől a legjobban várta volna. Az ilyen sebek nehezen gyógyulnak, ahogy azok a barátságok is nehezen múlnak, melyek kiálltak egy ilyen erőpróbát.

Nézzük, mit ne tegyél, hogy te ne kerülj ilyen helyzetbe!

Ne maradj néma
Sokan nem tudják mit kell tenni, mit kellene mondani a hozzátartozóknak, ha valaki meghal. Ezért aztán sokszor nem mondanak semmit. A mai világban – akár elfogadjuk, akár nem – a közösségi oldalak a társas élet forgalmas gócpontjai. Amíg egy távoli ismerősnél rendben van egy üzenet, egy sms, addig szorosabb kapcsolatoknál ez nem elég. Hívd fel, menj oda, öleld át. Ne legyél tolakodó, de tudd, hogy a gyászolónak ilyenkor is fontos a biztonságot adó emberek szeretete.Találj időt! Szerencsére az ilyen veszteségek nem történnek meg minden nap veled, nem kell, hogy „rutinos” legyél. Nem kell tudnod, mit fogsz mondani. Néha nem kell semmit mondani, és sokszor egy ölelés, ha figyelmesen hallgatsz, ha csinálsz egy teát, bevásárolsz neki, esetleg veszel egy fekete harisnyát, hogy neki ne kelljen ilyenekkel foglalkoznia, többet ér minden szónál. Ha eltűnsz, ha nem vagy ott, amikor szükség van rád, ha felajánlod a segítséged egy sms-ben, de nem teszel semmit utána a közeli barátodért, nem kérdezed meg a szerettedtől később, mit tehetsz még érte, nem csodálkozhatsz, ha sebeket hagysz magad után. A szeretetnek felül kell tudnia írni a gyász taszító erejét. Ha ez nem sikerül, akkor a gyász utáni élet fogja felülírnia a kapcsolatotokat.

Ne tégy úgy, mintha semmi sem történt volna - Vedd figyelembe a fájdalmat
Amikor valakit veszteség ér, nem kiegyensúlyozott a lelki állapota, sokkal érzékenyebb a szokásosnál, gyakran sír vagy egyáltalán nem. Folyamatosan és előre nem látható módon változik a hangulata, lehet vigasztalhatatlan, haragos, kétségbeesett vagy beletörődő. Annak ellenére, hogy teljes értékű emberként kell funkcionálnia, a lelkiállapota sebezhetőbbé és jóval érzékenyebbé teszi a megszokottnál. A legjobb, amit tehetsz, hogy tudomásul veszed, elfogadod a fájdalmát és valamennyire – legalábbis egy időre – háttérbe szorítod a saját problémáidat a vele való érintkezés során. Nem azért, mert te kevésbé vagy fontos, hanem mert a gyászoló még magát is alig bírja el ilyenkor. Ha a társa vagy, ne nehezítsd meg a gyászát azzal, hogy nem támogatod, hogy nem veszel részt a feladatokban és a napi teendőkben, hogy megszólod, ha már megint a temetőbe menne. Ha azt mondod, az élet megy tovább, és el kell engedni, még akkor is, ha igazak ezek a tények, mindenki a maga módján lép tovább és enged el. Ne okozz felesleges stresszhelyzeteket, hogy hova menjetek enni, ki hozza el a gyereket az oviból, hogy lesz befizetve a számla. Vállalj át feladatokat, legyél rugalmas és megértő, különösen a gyászfolyamat elején. Ne okozz több fájdalmat, ne legyél érzéketlen, mert most minden sokkal, de sokkal nagyobb éket verhet közétek, mint máskor. Vedd tudomásul, hogy ez az időszak nem rólad, hanem az elmenő és a gyászoló utolsó közös pillanatai. Állj egy kicsit a háttérbe, segíts onnan észrevétlenül. Ne okozz több fölösleges fájdalmat.

Ne felejtsd el, a gyászoló még él
Vitathatatlan tény, hogy aki hátramarad, az még él. Noha az életének egy szakasza véget ért, neki még tovább kell mennie, akkor is, ha ez talán lehetetlennek tűnik neki. Ne feledkezz meg róla. Hívd meg az összejövetelekre, ne hagyd ki őt a meghívottak közül ünnepekkor sem. Azért mert veszteség érte, még ne gondolj rá úgy, mint aki számára meghalt az élet a gyásza miatt. A gyászolónak szüksége van emberi kapcsolatokra, új élményekre, hogy újra fogózkodót találjon az életben, hogy érezze, tartozik valahova. Sokszor elég az is, ha elmondhatja neked a fájdalmát, és meghallgatod. Ne félj kimondani az elhunyt nevét a rendezvényeken, segít a gyászolónak, ha érzékelteted vele, önmagáért van itt, nem a vesztesége miatt, hogy továbbra is fontos tagja a társaságnak. Fontos, hogy megmutasd neki, ha kész van rá, hogy az élet megy tovább, nem kell egyedül szembenéznie vele és nem kell a gyász magánya mögött elhagyatottan szenvednie. Fontos, hogy megmutasd, lehet nevetni és az ízek is lassan a régiek lesznek az asztalnál, akkor is, ha belül még mindig nagyon fáj.

 

andrealung139165ff.jpgSzerző: Lung Andrea
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát


Fontos! Az engeddel.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a www.everrip.com nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

Címkék: gyakorlat
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://engeddel.blog.hu/api/trackback/id/tr477664036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.