Szeptember 10-e az öngyilkosság megelőzésének világnapja. A Nemzetközi Szövetség az Öngyilkosság Megelőzéséért (The International Association for Suicide Prevention – IASP) 2003-as kezdeményezésének köszönhetően ezen a napon világszerte felhívják a közvélemény figyelmét és információval látják el az embereket az öngyilkossággal kapcsolatban.
Az öngyilkosságot a pszichológia nem tartja különálló jelenségnek, sokkal inkább egy vagy több meghatározható mentális átmeneti vagy állandó probléma végkifejletének. Az öngyilkosság az emberi lét egyik legnehezebben elfogadható, feldolgozható történése a hátramaradottak számára. Minden öngyilkosság legalább hat embert érint közvetlenül, számos kérdést, komoly lelki traumát, önmarcangolást, elhúzódó és megoldatlan gyászt hagyva maga után. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization – WHO) közlése szerint évente csaknem kilencszázezer ember dobja el magától az életet világszerte. Magyarország világviszonylatban még az évekig tartó csökkenő tendenciát követve is még mindig a 12. helyen állt 2012-ben. Évente átlagosan 2500-an választják önként a halált, mellyel Európában 2014-ben a nyolcadik legveszélyeztetettebb országot jelentett. Egyes felmérések szerint az öngyilkossági kísérletek száma a befejezett cselekményeknek mintegy három-hatszorosára becsülhető, hiszen sokszor ezek a próbálkozások nem derülnek ki, illetve nem lesznek regisztrálva.
Az öngyilkosság gondolata megosztja az embereket. Az egyik oldalon a gyávaság, a problémák elől való elfutás, az önzőség, a könnyebbik út érvei, míg a másik oldalon éppen az együttérzés, az akaraterő, a problémák határozott és végleges megoldási képessége áll szemben. Amikor valaki öngyilkosságot követ el, nem biztos, hogy meg szeretne halni. Sokszor nem a tényleges elmúlás a cél, sokkal inkább egy utolsó és kétségbeesett kísérlet arra, hogy megoldhatatlannak látszó problémájára, magányára, elszigeteltségére szavak nélkül, de hitelt érdemlően felhívja valaki a környezete, szerettei figyelmét. Sajnos az öngyilkossági szándékot nehéz észrevenni. Kézenfekvő a kérdés egy szeretett személy öngyilkossága után, hogy mit tehettem volna? Miért nem vettem észre? A legtöbb öngyilkos nem szól előre a szándékáról. Mégis mindannyian mutatnak figyelmeztető jeleket. Érdemes tehát többet tudni erről, hiszen minden ilyen jelet komolyan kell venni! Fontos, hogy az öngyilkossági jeleket mindig az adott személlyel kapcsolatban nézzük, figyelembe véve a körülményeit, a személyiségét. Az öngyilkosság általában egy hosszabb ideig fennálló folyamat záró akkordja, ha odafigyelünk a másikra, időben segíthetünk.
• Az öngyilkosság az életbe és az egyén önmagába vetett hitének megsemmisülése, a problémák megoldásának lehetetlensége, a remény és a kommunikáció hiánya és az ezáltal történő elszigeteltség miatt következik be. Akik öngyilkosságot fontolgatnak, azok számára a "helyzet reménytelen, amiből nincs más kiút, csak a halál", egy olyan világot látnak maguk körül, melyben " nem érti senki" őket, ahol tehetetlennek, reménytelennek érzik magukat. Nem hisznek abban, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak, inkább csak egyre rosszabbak lesznek, így fokozatosan egyre mélyebbre süllyednek a kilátástalanságban.
• Nagyon fontos jel tehát, ha valaki a saját értéktelenségéről, hiábavalóságáról beszél. Társulhat ez a jelenség önostorozással vagy öngyűlölettel is, melyet bűntudat és szégyen kísér: "olyan szerencsétlen/szánalmas/vesztes/gyáva vagyok". Az öngyilkosságot fontolgató ember mondhatja neked, hogy "bárcsak meg se születtem volna", "egy senki vagyok" vagy " jobb lenne, ha nem lennék" vagy " mindenkinek jobb lenne, ha nem lennék". Mivel értéktelennek vagy szerethetetlennek tartja magát, úgy érzi teher mások életében, és ha véget vetne az életének, mindenkinek könnyebb lenne az élete.
• Ha azt veszed észre, hogy valaki kifordult önmagából és vakmerően folyamatosan keresi a bajt, mintha vágyná a halált a felvállalt veszélyeken át, tegyél fel kérdéseket! Ha látod, hogy az alkohol vagy drogfogyasztás már önpusztító mértéket ölt, kérdezz rá! Ne felejtsd el, hogy ez fordítva is működik! Ha egy korábban nyitott és társasági ember fokozatosan egyre visszahúzódóbbá válik, egyre kevesebb programra mond igen, egyre kevesebb kapcsolatot ápol másokkal, hátat fordítva a régi barátainak, akár a családjának is, nyújtsd ki a kezed. A magány, az elszigeteltség, a meg nem értettség az egyik legfontosabb kitétele az öngyilkos gondolatoknak. Nem csak a viselkedés változhat meg drasztikusan, de a megjelenés is. Mivel az ilyen szélsőséges érzelmi állapot nagyon sok energiát emészt fel és megakadályozza a normális életvitelt, nagyon gyakran komoly súlycsökkenés vagy ritkább esetben súlygyarapodás történik.
• Oda kell figyelni akkor is, ha valaki kimondottan sokat foglalkozik a halál kérdésével, az élet értelmetlenségével vagy kilátástalanságával, esetleg sokat beszél róla, verset ír vagy könyveket olvas erről, aggodalomra adhat okot. Társulhat ez az érdeklődés a halálmódok tanulmányozásával. A fegyverek, mérgek, tabletták, altatók iránti érdeklődés, vagy a téma tanulmányozása például "fájdalmas-e a gyógyszeres halál" vagy közvetve, hogy "hogyan kell hurkos csomót kötni", nagyon komoly intő jel. Ugyanide tartoznak az interneten megtalálható öngyilkossággal foglalkozó csoportokkal való kapcsolatfelvétel is.
• A búcsú-jellegű megnyilvánulásokra is fel kell kapni a fejünket, különösen, ha valaki sokat foglalkozik a végrendelet kérdésével, elrendezi a dolgait, de még inkább akkor, ha számára fontos vagy értékes tulajdonait elajándékozza. Olyan dolgokra kell gondolni, amitől normális körülmények között nem válna meg. Ilyen lehet a kedvenc pulcsi, egy kabala vagy esetleg egy fontos érem: "Úgysem kell nekem már" mondattal hirtelen elajándékozza ezeket a dolgokat. Előfordul, hogy az öngyilkosság végrehajtása előtt elköszön a számára fontos emberektől. Váratlan látogatásokat tesz barátoknál, rokonoknál, és úgy köszön el, mintha soha nem találkoznának többet.
Nagyon fontos, hogy megjegyezd. Egy öngyilkosság bármikor megtörténhet. Akkor is, ha te mindent megteszel a másikért és észreveszed a jeleket. Megmenteni senkit sem lehet igazán, csak azt, aki szeretne élni. Annyit tehetsz, hogy segítő szándékot mutatsz, kinyújtod a kezed, és ott vagy a másik embernek, amikor a legnehezebb neki az élet. Tartsd nyitva a szemed, és ha látod, hogy baj van, akkor kérj segítséget szakemberektől. Ha úgy érzed, veszélyben vagy, nyújtsd ki a kezed még időben! Lesz ott valaki, aki el fog kapni, akkor is, ha nem hiszed el.
Hívd bármelyik lelkisegély-vonalat, keress fel egy szakembert, beszélj a hozzád közelállókkal. Az élet szép, akkor is, ha néha nehéz. Nem dobd el könnyelműen!
Szerző: Lung Andrea
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát
Fontos! Az engeddel.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a www.everrip.com nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.