Az első igazi veszteségem

2016/03/11. - írta: Független Én

cseresznyefa.jpg10 és fél éves voltam, amikor meghalt a Nagymamám. Anyai nagymama volt, nagyon közel voltunk egymáshoz. Életemben sokat írtam, de róla még sohasem. Félek attól, hogy minden szó, amit róla megosztok másokkal, elárulja a kettőnk kapcsolatának intimitását.
Nagymamám vidéken élt. A második világháborúban szétlőtték a házukat, amiben még zuhanyos fürdőszoba is volt. Szükségházat építettek helyette. Mivel a család Budapestre menekült, amikor a faluból kivonultak az oroszok, akkor a lakosok elkezdték elhordani a romos házból a bútorokat. 1945 telén visszajött a família a faluba. Ideiglenesen mások házában szállásolták el őket. Akkor vált rendszeressé, hogy arra ébredtek, hogy egy régi bútoruk a kapu előtt áll. Igen. A falu népe, az éjek titkos leple alatt visszahozta hozzájuk az értékeiket.

Miért beszélek a Nagymamám házáról annyit?

Tovább
Címkék: vallomások
Szólj hozzá!

Halálos összetartozás – néhány sorban a gyászcsoportokról

2016/02/26. - írta: Független Én

csoport.jpgSokan gondolják, hogy nem mennek el egy olyan csoportba, ahol idegenekkel kell megosztani a szerettük elvesztésének tapasztalatát. Azok azonban, akik ezt a gondolatot félre tudják tenni és mégis részt vesznek egy gyászcsoport összejövetelein, nagyon sok jót tapasztalnak meg. Hogy ez miként következik be, azt Singer Magdolnától, a Napfogyatkozás Egyesület elnökétől kérdeztük. Először a technikai részleteket beszéltük meg.
- Hány főből áll egy gyászcsoport és milyen egy találkozó?
- Általában 6-8 fős egy gyászcsoport. A találkozókon főleg beszélgetünk, de a csoportvezető időnként úgynevezett strukturális technikákat is alkalmaz azért, hogy a csoporttagok közelebb kerüljenek önmaguk, és a bennük zajló folyamatok megértéséhez, és hogy előmozdítsák a pozitív irányba való változást.
- Hogyan képzeljünk el egy ilyen strukturális technikát?

Tovább
Címkék: gyászcsoportok
Szólj hozzá!

Nem gyászolunk egyformán

2016/01/14. - írta: Független Én

kezek.jpgMindenki másképp gyászol. Ezt leginkább olyankor szoktuk mondani vigasztalóan, ha nem tudunk mit kezdeni egy gyászoló viselkedésével. Nem értjük, nem érjük el, esetleg meg sem merjük közelíteni. Egy veszteséget követően sokszor és sokáig csak figyeljük magunkat, és próbálunk valamilyen már ismert logikát alkalmazva megérteni a viselkedésünket. Nincsenek szabályok, mindenki a maga módján gyászol, mondogatjuk és ez egyrészről igaz is, hiszen a gyász egy nagyon személyes tapasztalás. Mégis természetesen van az ide vonatkozó szakirodalomban olyan támpont, amire hagyatkozva könnyebben találhatunk magunkban és másokban is vigaszt, elkerülve az esetleges félreértéseket.  Ha jobban megérted a magad és mások gyászának természetét, akkor nagyobb eséllyel tudsz támasza lenni a másiknak, és eredményesebben tudsz majd segítséget kérni önmagad számára is, ha megpróbálod.

Tovább
Szólj hozzá!

A vigasz a gyászunkban él

2016/01/08. - írta: Andrea Lung

countrysnow-wp-long_goodbye.pngElmúltak az Ünnepek. A legelső Karácsony nélküled. Amióta elmentél, valami furcsa mód egyszerre állt meg és folyt el az idő, miközben rohantak az események. Valahogy biztos vagyok benne, hogy tudod ezt. Érzem, hogy egy percig nem hagytál magamra. Mondják, hogy amikor jeles napok jönnek, az ember érzékenyebb és jobban hiányoznak neki a szerettei. Ez úgy tűnik igaz. Azzal a tévhittel ellentétben, hogy a halál abban a pillanatban a legfájdalmasabb, amikor elragad tőlünk valaki fontosat. Elmondom neked, ma már biztosan tudom, hogy ez nem igaz.

Tovább
Címkék: gyász psziché
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása