Drága Kisfiam!

Én már tudom, mi az a mérhetetlen fájdalom. Mit jelent az, hogy megszakad a szív. Mit jelent az igaz szeretet. Annyira jó fiú voltál. Minden szülőnek ilyen gyereket kívánhatok. Most kínoz az önvád. Tudom, hogy Neked fájt, amiért nem mentem veled a meccseidre. De azt is tudnod kell, mert soha nem mondtam el neked, hogy olyankor mindig imádkoztam érted. Kértem a Jóistent, hogy vigyázzon Rád. Mert én nem vigyázhatok. Tudtam, hogy Te inkább meghalsz, minthogy feladnád. Ettől féltem. És hogy ez mennyire igaz? Mondd, ki megy vissza törött gerinccel a ringbe és nyeri meg a küzdelmet!!!??? Csendben kértelek: Jaj Danikám még a motor is? Nem elég a sport? De Te csak mosolyogtál, mint mindig. Csibészül. Sérthetetlennek érezted magad. Most már az vagy.

Oh, mennyien kérdezték tőlem értetlenül. Hogyan engedhetem meg ezt a sportot, a motort. Fel sem merült bennem, hogy megtiltsam az álmaidat. Csak csendben kértelek, hogy nagyon vigyázz.

A távozásoddal egy hatalmas dolgot tettél. Felszabadítottad a szeretetgátakat. Megtörted az illemet, hogy nem ölelkezünk, mert esetleg az a gyengeség jele. Most csak beszélgettünk 6 napon és éjen át. Tengermélyre fűzted a kapcsolatokat. Te, a Csendes Harcos tanítottad meg, hogy beszélni kell. Sajnos nekünk már későn. Nem frázis az, hogy nem maradhat kimondatlan szó. Ha itt lennél velünk teljes valódban, újra gyerekként, egyetlen egyet csinálnék másként. Nem hagynálak szótlanul. Azt hittem, a csendben maradás a Te igényed és olyankor nem akartam behatolni a gondolataidba. Tiszteletben tartottam ezt a ki nem mondott kívánságodat és csak akkor léptem be, amikor elhangzott részedről egy mondat, ebből mindig felismertem az üzenetet: anya, most nyitva vagyok. Gyere, beszélgessünk.

Hogyan fogom túlélni? Nagy fiam, Dávid bölcs mondása a válasz. „VÉGY PÉLDÁT A FIADRÓL!”

S hogy ez mennyire sikerült? Fitó Ica verse segít érezni másnak is, ezt látta rajtam a végső búcsún.

FÁJDALOM

egyenes tartással áll

félig hunyt szemmel

konok elszántsággal

viseli sorsát

mérhetetlen fájdalom

szorítja torkát

könny nem oldja

azt nem lehet kisírni

ami benne feszül

üvölteni kéne

bele a világba

akkora erővel

hogy a föld

beleremegjen

de ő csak áll

egyenes tartással

félig hunyt szemmel

konok elszántsággal

ki kell bírni

KI KELL BÍRNI!

miatta

hogy büszke legyen rá

hadnagy fia

akit most temet a

megrendült tömeg

Danikám! Általad üzenem minden anyának. Ne hagyjatok soha, de soha szó nélkül semmit. Szeressétek egymást nyíltan. Mert kell az ölelés, a hangosan kimondott szó: SZERETLEK.

Kívánom minden sportolónak, hogy olyan edzőre, mesterre, barátra találjanak, mint amilyen Neked Nándi volt. Vigyázz odafentről minden sporttársadra és a motorosokra. Mert mi itt lent, ezt nem tehetjük.

Anya